Király Krisztián: Egy irányba toljuk a szekeret
A Puebla kiváló kapusa, Király Krisztián ősszel kirobbanthatatlan volt második számú csapatunk kezdőjéből, amely újoncként a hatodik helyről várhatja a bajnokság tavaszi folytatását, huszáros hajrával pedig a dobogó sem tűnik elérhetetlennek. Fiatal hálóőrünkkel ezúttal az esélylatolgatás mellett a kezdetekről, a jó kapus ismérveiről, valamint emlékezetes bravúrjairól is beszélgettünk.
Sokszor felmerül a kérdés egy kapus esetében, hogy miért is állt be a kapuba, hogyan vált belőle hálóőr. Király Krisztián annak idején úgy gondolta, így segítheti legjobban a csapatát.
„Én gyerekkoromban csak hobbiból fociztam, úgymond a grundon, ahol nem igazán foglalkozik senki sem azzal, hogy milyen poszton van, mindenki csak nyerni akar. Én már itt éreztem, hogy kapusként a csapat nagyobb hasznomat veszi, mint mezőnyben. Az első egyesületi edzésem tizennégy éves koromban lehetett. Nem igazán ment a lábbal való játék, nem számítottam technikás játékosnak, így az akkori edzőm beállított a kapuba, s meglepően jól ment a védés. Nagyon boldog voltam, hogy tudok segíteni a csapatnak, megtaláltam a helyem.”
A mai hálóőrök feladata nem könnyű, hiszen az utóbbi évtizedben a támadójáték felgyorsult, a szabályok is a támadófocit támogatják, így a kapusokon egyre nagyobb a nyomás.
„Manapság elengedhetetlen, hogy együtt éljünk a játékkal, a kapus sokszor egy jó kijövetellel mentheti meg a csapatát. Egyre fontosabb, hogy egy hálóőr ne csak kézzel legyen ügyes, de nyomás alatt lábbal is megoldja a feladatát. Folyamatos koncentrációra van szükség, hátulról hangos szóval kell segítenünk a társakat, azt pedig ne gondolja senki, hogy ezen a szinten nincsenek erős lövések, így a félelemérzetet minimalizálnunk kell. Véleményem szerint ezek hatására alakul ki nálunk kapusoknál az úgymond flúgosság, amit olykor én is észreveszek magamon, ilyenkor olyan, mintha elmentek volna otthonról, de így sokkal könnyebb elviselni a nehezebb szituációkat. Megnő az ember önbizalma, s jobb teljesítményre lesz képes.”
Fiatal kapusunk egyáltalán nem bánta meg, hogy egy évvel ezelőtt a Pueblát választotta.
„Fél év kihagyást követően, tavaly télen igazoltam ide, büszke vagyok rá, hogy tagja lehetettem a történelmi feljutást elérő csapatnak. A Puebla utánpótlásában pallérozódó Attia Krisztofer ajánlott be a csapathoz, Eszes László vezetőedző pedig örömmel fogadott, mert szüksége volt a gárdának egy második számú kapusra. Nagyon tetszett, hogy a nehézségek ellenére sem maradtak el az edzések, kitűnő a közösség, mindenki keményen dolgozik a céljaink elérése érdekében, egy irányba toljuk a szekeret. A társaság nagy része nyolc-tíz éve együtt játszik, ami kimondottan ritka amatőr szinten. Annak külön örülök, ha a védéseimmel én is be tudok tenni valamit a közösbe, mint ősszel a La Strada ellen, amikor sikerült tizenegyest hárítanom, végül pedig mindhárom pontot begyűjtöttük a második számú csapatunkkal. Tavasszal szeretnénk hozni a kötelezőket, s ha néhány bravúrt is véghez tudunk vinni, megvethetjük a lábunkat az élmezőnyben. Nem lesz könnyű, de nagyon szeretnénk bizonyítani.”