Éld át újra, 2. rész: a történelmi feljutás
Folytatódik múltidéző sorozatunk, méghozzá felnőtt csapatunkkal, ezúttal a történelmi sikerrel záruló 2018/19-es szezonra tekintünk vissza.
Már a bajnokság kezdetekor tudtuk, hogy ennek a csapatnak nem a Budapest Bajnokság negyedik vonalában a helye… A 2017/18-as szezonban konkrétan egy hajszállal maradtunk le a dobogóról, s a feljutásról is le kellett mondanunk, de a csapat nem tört meg, a keret csak erősödött a nyáron, így joggal reménykedhettünk benne, hogy ezúttal nem lesznek gyengébb riválisok ellen elhullajtott pontok, súlyos bírói tévedések, és a hajrában elveszített rangadók, és végre összejön a hőn áhított feljutás. Merthogy az egyéni képességek alapján erre predesztinálva volt a Puebla, az újonnan érkező ifjúsági játékosok pedig lendületet adtak a rutinosabb rókáknak is, Nagy Ákos védései vagy épp Sárközy Bence góljai annyira kellettek a gárdának, mint éhezőnek a kenyér.
Babulják Zoltán fiai tehát egyértelműen az osztályváltás reményében léptek pályára minden egyes mérkőzésen, ez pedig látszott is a mieink hozzáállásán: a sereghajtó ellen is rendkívül motiváltan, sikerre éhesen léptünk pályára. Az őszi szezon parádés teljesítményét követően az első helyen fordultunk, ám a helyzetünk korántsem volt kényelmes, ugyanis a negyedik helyen álló Ember-Előny lemaradása is mindössze három pont volt a Puebla együttesétől. A tavaszi szezon első négy mérkőzése vízválasztónak számított, hiszen közvetlen üldözőink ellen léptünk pályára. A mieink azonban nem roppantak össze a nagy nyomás alatt, s bár a későbbi bajnok Budai FC-től vereséget szenvedtünk, a már említett Ember-Előnyt 3-1-re, míg a CSUPE gárdáját 2-1-re felülmúltuk, utóbbi sikerünket pedig – kerületi riválisról lévén szó – nagy ünneplés követte, s ekkor íródott be végleg a Puebla-szótárba a „Mi van, CSUPE?” közmondás is…
„Ezeken a rangadókon bebizonyítottuk, hogy nincs keresnivalónk a negyedosztályban, és hatalmas lépést tettünk a feljutás felé – emlékezett vissza a bravúrt bravúrra halmozó Nagy Ákos a Papírgyári Napló hasábjain. – Az Ember-Előny elleni mérkőzés előtt Megyesán Sanyi bácsi hangsúlyozta az öltözőben, hogy vagy győzünk, vagy végünk van… Szerencsére mindenki átérezte a tétet, aznap nem is szólt a mulatós az öltözőbe menet, csak a találkozó járt a fejünkben. Ez a két siker szárnyakat adott, s önbizalommal telve, jó hangulatban teljesítettük a szezon hátralévő részét.”
Miután a BME-vel 1-1-es döntetlent játszottunk, a második helyről vághattunk neki a bajnokság hajrájának. Ekkor már zömében a tabella hátsó régiójában tanyázó csapatok ellen léptünk pályára, s nem hibáztunk: nyolcmeccses győzelmi szériával zártuk a bajnokságot, ráadásul hét alkalommal legalább öt gól különbséggel diadalmaskodtunk. Hatvan ponttal végül a Budai FC nyerte a bajnokságot, ám a mieink az ezüstéremmel is nagyon boldogok lehettek, hiszen egyfelől magabiztos, tizenegy pontos különbséggel előzték meg a harmadikként záró Ember-Előnyt, másrészt pedig végérvényesen beérett a kemény munka gyümölcse, hiszen történelmi feljutást ünnepelhetett a Puebla!
„Az osztályváltáshoz szükségünk volt a kétezer-tizennyolc nyarán csatlakozó ifistákra, nélkülük nem sikerült volna a bravúr – hangsúlyozta az egyik régi motoros, Ábrahám László. – A tavaszi rangadóink mellett számomra a Budai FC elleni, szeptemberi sikerünk marad örökre emlékezetes, hiszen a későbbi bajnokcsapatot múltuk felül 3-2 arányban. Számomra mindig az aranyérem a cél, de ez esetben az ezüstnek is nagyon tudtunk örülni, hiszen feljutással párosult.”
2019 júniusában bebizonyosodott, amit mi már évekkel korábban tudtunk: ennek a csapatnak nem a Budapest Bajnokság negyedik vonalában a helye.
